Cserépfalu határában a Bükkalján hegyet kellett másznunk, hogy megmutassuk a rejtélyes kaptárköveket. A hegy oldalában, a szinte tenyérnyi famentes részen szálltunk föl, itt volt ugyanis megfelelő az oktokopter műholdvétele. 

A titokzatos múltú kaptárkövek számos helyen megtalálhatóak a Bükkalján. Olyan alakzatokról van szó, amelyekben egyes feltételezések szerint méhészkedési, mások szerint valamilyen kultikus okból szabályos fülkéket vágtak. A méhészethez való kapcsolódás inkább onnan ered, hogy a Bükk térségben található kaptárkövek egy része süveg alakú, formájával tehát a hagyományos kaptár kialakítását idézi.

Évszázadok óta foglalkoztatja az embereket és a tudományt, hogy tulajdonképpen mire is használhatták ezeket az érdekes földtani képződményeket. Biztosan napjainkban annyi tudható, hogy a vakablakok már jóval a honfoglalás előtt keletkeztek, ezeket pedig mind a magyarok előtti népek, majd mind a honfoglalók közvetlen leszármazottai kultikus célzattal is használhatták.

Míg egy-egy kaptárkő igen eltérő méretű, a fülkék körülbelül azonos nagyságúak. És ahogy ez már lenni szokott, a kövekhez nem csak tudományos, de a szájhagyomány által életre hívott magyarázat is kapcsolódik. Szól például arról a fáma, hogy a kereszténység felvétele és az államalapítás idejében zajlott csatározások vezetőinek hamvait ilyen fülkékbe temették. Mások úgy gondolják, pogány oltárkövekről van szó, amiknél áldozatokat mutattak be az ittélők. Ezt a feltételezést alátámaszthatja a tény, hogy Szent László törvényei valóban felléptek a pogány szertartások ellen, külön megtiltva a köveknél bemutatott áldozattételt. A kaptárkő elnevezéssel támasztják alá elképzelésüket azok, akik szerint a fülkében méhkaptárok voltak, de az is tény, hogy a legtöbb fülke a szakemberek szerint valóban alkalmas egy méhcsalád telelésére.