Az erdőben oktokopterezve magunk is rácsodálkoztunk, hogy milyen varázslatos felülről is a Bükk. Arra pedig méginkább, hogy mennyire könnyen lehetett repülni a fák között. Ilyenkor a fák árnyékolása miatt a műhold jel vétele ugyanis problémás lehet, de szerencsére végig tökéletesen tudtunk dolgozni .

És ha már fák. A Bükk erdeinek fái adták egykor az energiát az üveggyártásnak, ami sokáig meghatározta ezt a környéket.Oda építettek üveghutát, ahol sok volt a fa, hiszen a gyártáshoz szükséges hamuzsírt a fa hamujából állították elő.A hamuzsírt a környéken szalajkaként ismerték. A kémia könyvekben ez egyébként kálium-karbonátként szerepel és az üveggyártáson kívül a szappangyártás és a salétromfőzés egyik alapanyaga is. A Szalajka-völgy is erről, a latin sal alcali után elnevezett hamuzsír égetéséről kapta a nevét.

 A völgyön keresztülfolyó, tisztavízű Szalajka-patakban már hosszú ideje vadon él a sebes pisztráng. A szaporítását már egy jó ideje nem bízzák a véletlenre. A patak medrét több helyen visszaduzzasztották, és mesterséges neveldéket alakítottak ki.

Csaknem száz éve tenyésztenek itt pisztrángot és nagyon ritkán akad olyan kiránduló, aki ne kóstolná meg a helyben sült vagy füstölt ínycsiklandó halat egy kis mustár és ropogós, friss kenyér társaságában.

 A Szalajka-patak forrásai tipikus karsztforrások, ami annyit jelent, hogy vízjárásuk is szélsőséges. A hideg vizű Szalajka-forrás cseppkőbarlangból érkezik a felszínre. A Szikla-forrás pedig a vízzáró agyagpala és a mészkő határán, egy sziklahasadékból tör elő.

Ez a két forrás táplálja a Szalajka-patakot.

Vizükből a felszínre kerülés után az oldott széndioxid egy része elillan és a vízből kicsapódik a kalcium-karbonát.

A víz ezen a körülbelül tizenhét méter hosszú mésztufagát tizennyolc lépcsőből álló teraszán zúdul le. A vízpermet fehér fátyláról, vagy a fehér, csipke mintázatához hasonló mésztufáról kapta nevét a ma már sokszor kiszáradó Fátyol-vízesés.