A Szársomlyó tövében, Nagyharsányon különleges hangulatú szobrok köszöntik az erre járót. A hegy elhagyatott kőbányájába a hatvanas évek végén érkeztek először azok a művészek, akik valami másra vágytak, mint amit a korabeli köztéri szobrászat megengedett: kísérleteztek. Magyarországon ekkor még ritkaság számba ment, hogy művésztelepet hozzanak létre, mint ahogy azt nyugati mintára megtették a Szársomlyóhoz közeli Gyimóthy villában. A bányakatlan sziklafalai díszletként tornyosutak a kőfaragványok mögött: a szobroknak ebbe a környezetbe kellett és kell illeszkedniük. Az alkotók legtöbbször a helyszínen adtak formát a hatalmas kődaraboknak az arra járó turisták legnagyobb örömére.

 A kilencvenes évektől új eszme járta át a bányakatlan alkotóterét:  a szobrokat a ledöntött, politikai emlékművek helyére akció keretében országszerte több városba születtek itt magyar és külföldi művészek keze nyomán az eltávolított politikai emlékművek helyére köztéri szobrok. Magánkezdeményezésre megalakult a Képzőművészeti Mesteriskola, ami mostanra már a Pécsi Tudományegyetem oktatásrendszerének része.