A kezdetektől fogva szorosan hozzátartozik Balatonfüred ellenállhatatlanságához a szénsavas savanyúvíz, amivel a szív- és érrendszeri, illetve gyomorbetegségek mellett tüdőbetegséget is kezeltek egy különös recept alapján: a füredi vizet erre a célra ugyanis juhtúróval keverték össze és ezt a keverekét fogyasztották. "A savanyúvíz azon víz, melynek éles s bögdöső íze vagyon, közönséges hideg, és a belső nyavajáknak gyógyítására szolgál" -így határozták meg a vulkáni utótevékenység eredményeképpen Füreden csordogáló folyékony kincset a tizennyolcadik században. Az ezerhétszázas években használták először gyógyításra a vízet, tíz, kazánnal fűtött kádban lehetett gyógyulni a füredi savanyútól. A fürdőházak kádjait üstökkel, vízmelegítő rézfazekakkal fűtötték, így indult el a Szívkórház története.

  Később  II. József elrendelte, hogy fürdőorvost, illetve sebészt kell kinevezni füredre, hiszen ki kell használni azt a különleges kincset, amit hét forrás vize ad Fürednek. A hetvenes évek óta külön egység foglalkozik a szív-és érrendszeri betegségben szenvedők sürgősségi ellátásával, átlagosan évi hatszáz ilyen esetet jegyeznek fel Füreden. Szintén több mint negyven éve már, hogy a város a gyógyüdülő címet is elnyerte.

Füred hat vizét közös medencében összegyűjtve juttatják el a fürdőkhöz. A hetedik forrás vize, az úgynevezett savanyúvíz pedig az a kincs, ami a Gyógy tér közepén álló kútból folyik.